Valahol...

Valahol az éjszakában,
Bús dallam szól,
Valahol a szívem mélyén,
a fájdalom, ott lapul.
De, egy halvány reménysugár,
Elüldözni készül,
Sajgó lelkem fájdalmát.
Te vagy az a kicsiny sugár,
a sötétség birodalmán,
Te vagy az, ki új reményt hoz,
Új reményt, a vágyak hajnalán.
Hozzád vezet minden út,
El veled, fájó múlt!
Égi fényben tündököl,
a nyári nap,
Az, amikor téged,
Az Égtől kaptalak.
Angyalok súgták,
Álmaimban nékem,
Sose féljek,
Mert már elindultál;
értem.
Az Égieket én csak,
Arra kérem,
Féltő szemük,
Őrizzen meg nékem!

 Megpróbáltalak levegőnek nézni, addig amíg rá nem jöttem,

hogy nem tudok levegő nélkül élni!

Amikor....

Amikor a felhők felett,
Beborul az ég,
Ne hagyd, hogy szívedre,
Rányomja a keserűség bélyegét.
Hidd el nékem,
Minden mulandó,
Öröm, keserűség, s bánat,
Egyik sem állandó!
Bánatunkat elmossa,
A múló idő tengere,
Örömmel tölti fel,
Szívünket, egymás szeretete.
Örömödben osztozom veled,
Beragyogom, minden percedet.
Hűségemben sose kétkedj,
Hamisságon sose érhetsz.
A szememben meglátod,
Szeretetem megtalálod.
Benne ragyog vissza rád,
Minden szerelmes éjszakád.

-->