Változik az élet, mint a gondolat, nincs állandó benne, csak a pillanat.

Nagyon sokan az idő múlásával, szívesen "tekintgetnek" hátra felé, és eközben megfeledkeznek arról, hogy életünk mindig a jelen pillanatban zajlik, és lemondanak az emlékekért, a mostani élményeikről. A múlt szép emlékei miatt, egyszerűen elfelejtenek élni.
 A többiek, pedig egy idealizált jövőkép hajszolása végett maradnak le a jelenről!

Igazán csak azok boldogok, akik a pillanatot megragadják, és fogva tartják addig, amíg a következő pillanat fuvallata meg nem érinti a lelküket.

Vannak olyan pillanatok, amikor azt gondoljuk, és érezzük, hogy ezekért érdemes volt megszületni, és azt sem bánjuk, ha utána el kell mennünk egy következő dimenzióba, ahol ismét újjászületünk, gazdagodva előző tapasztalásainkkal.

 Nem az enyémek az évek,

Melyek időmet emésztik.

Nem az enyémek az évek,

Melyeket még megérek;

A pillanat az enyém,

És ha erre figyelek,

Akkor az enyém az, aki időt,

És örökkévalóságot teremtett.

/ Andreas Gryphius /