Üdv mindenkinek!

Mint ahogy a dal is mondja:

" A legtöbb ember ott hibázza el, hogy néha-néha álmodozni mer..."

Sajnos igen, mert amikor elszerelmesedünk, nemcsak a világot látjuk rózsaszín szemüvegen keresztül, hanem a szeretett lényt is, felruházzuk olyan tulajdonságokkal, ami nincs is neki. Aztán ha később, amikor már a "köd felszáll", vesszük észre, hogy tévedtünk!

Meg kell jegyeznem, azért fontolóra kell venni a saját hibáinkat is, azt is azzal a nagyítóval vizsgálni, amelyikkel a társunkét!

Meg kell tanulnunk őszintén beszélni egymással, kicsit a kedvesünk barátjának is kellene lennünk, és természetesen gyakorolni kellene a nagylelkűséget, a megbocsátást, amennyiben nem főbenjáró vétséget követtek el ellenünk!

Persze, hogy ki, mit tud még tolerálni, az az egyének saját felfogásán múlik. Mindannyian máshogy éljük meg a jó, és rossz dolgokat egyaránt. Saját szemüvegünkön keresztül nézzük a világot, és eszerint döntünk jól, vagy rosszul.

Mindenesetre magányosan, társ nélkül élni lehet, de üres az életed nélküle!

Kedvesem!

Amíg Hozzád jutok

Nehéz bevallani, tán nem is tudom.

 Hányszor botlottam, buktam el az úton, amin feléd megyek.

Arcom pirulása maradt csupán, hogy megbocsátasz mindezek után, mégis énnekem.

Nincs bennem semmi jó, csupa bűn vagyok, elragadnak még régi indulatok, s a lelkem megremeg.

Sokszor keresem miértjét a bűnnek, s ha lelkem viharai csendesen elülnek, választ kapok.

Ádám vesztette el az első nagy csatát:

az én életem csupán egy folytatás, amíg

Hozzád jutok.