Este nélküled....

Fénylő csillag, fenn az égen,
Had üzenjek véled;
Mond el az én kedvesemnek,
Nélküle szürke lett az élet.
Nem ragyog fenn a Nap,
Szikráját elhányta.
Esténként álmatag a Hold,
Sápadt fényét nem ontja.
Szürke lett minden virág,
Elmosódtak az árnyak,
Hiányodat féli a Világ.
Jöjj hát kedvesem,
Ragyogj ismét a lelkemen.
Felderül majd, az ég is,
Szikrázó fényben úszik a Világ,
A Hold huncut kacsintással,
Kergeti a csillagokat.
Édes álmot ígér az éj,
Ha két karodban alszom én.

Minden óra, ami nélküled múlik el; elvesztegetett idő az életemből!