Amikor…..

Amikor reggel felgyúlnak a fények,

Még félálomban átölellek Téged.

Apró csókot lehel homlokodra,

Az álomtündér búcsúzóul.

Így ébresztelek én is,

Egy új nap készül.

Búcsút int a tegnapnak,

Integet a holnapnak.

Mi is mint a vándor-madár,

Útra kelünk gondunk után.

Aztán estére kelvén vissza térünk,

Hol kedvesünk repesve vár.

Letörli homlokunkról,

A fárasztó nap porát.

Forró csókkal, arra kér;-

Álmodjunk újra KEDVESEM.

Álmodj két karodba engemet,

S én magamba álmodlak Tégedet.

Amikor reggel újra felgyúlnak a fények,

Szerelmedtől erőre kapva,

Újra útra térek, de minden este,

Hozzád bárhol járok, visszatérek.

Életünk így lesz örök körforgás,

Édes, szerelmes ragyogás.

Ez, az az érzés, amiért érdemes minden nap újra felkelni;

amiért érdemes élni