"Egy idő után megtanulod,

Hogy a vonzalom nem azonos,

A szerelemmel,

És a társaság a biztonsággal,

És kezded megérteni,

Hogy a csók nem pecsét,

És a bók nem esküszó,

Egy idő után kitapasztalhatod,

Hogy még a napsugár is éget,

Ha túl sokáig ér..."

/Anonymus/

 

www.tvn.hu_3436a49da67c82ccdf46ee331183c0ff.gif




E-vel


Eszement szerelem,

Keservesen keresem,

Elveszett kedvesem.

 

Reszketeg lelkemen

Megleled szerelmem.

Beleremeg testem,

Pendelyemet levetem.

 

Eszement szerelem,

Ezerszer, meg egyszer,

Reszketve keresem,

 Kedvesem;

Mert szeretem!

 

www.tvn.hu_3436a49da67c82ccdf46ee331183c0ff.gif

 



Vágyódás

 

A vágy repíti szerte-szét az álmait,

S a csend, mely porba hullni látszik,

Reménybe mossa szárnyait.

Százával gyűl szemembe könny,

Tudom, ma sincs számomra öröm,

Felhő-világ hab-semmiként,

Foszlik köröttem el

Kitapogatom a hiányod,

De ujjaim közt,

Csak a vágy hiányát érzem,

A vágyét, mely hozzád vezet,

A vágyét, mely éget,

Szeretnélek átölelni Téged!

 

www.tvn.hu_3436a49da67c82ccdf46ee331183c0ff.gif


 

Magány

 

Ma megint körbefont magányom,

Fent a ragyogó csillagok.

Szikrázó fénye beborít,

Aranyos csillámot hiába hint.

 

Lelkemben érzem a kínt,

Hiányod hasít bele csak,

A csendes éjszakába,

Kínzó vágyam gyötör,

Eszelősen, mindhiába.

 

Még remeg testem,

Az utolsó érintéstől,

Szárnyal még lelkem,

A reménytől.

 

Várlak még minden éjszakán,

Szerelmem szikráját,

Hinti rád, a fénylő holdvilág.

 

Ma megint itt járt, a magányom,

Rólad mesél minden álom.

Körbefon mámorító hévvel,

Ég a tűz, őrjöng a vérem,

Érted kiált minden, követel;

- El nem múló szerelemmel!

 

www.tvn.hu_3436a49da67c82ccdf46ee331183c0ff.gif



Ez a legnyomorultabb érzés.

Mikor hiányzik valaki.

Körülnézel, nem érted.

Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet.

Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott.

Csak éppen hiányzik valami.

S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz, és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár.

Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes.

Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol.

Hol keressed?

S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?

És mégis várod."

/Márai Sándor/

 

www.tvn.hu_3436a49da67c82ccdf46ee331183c0ff.gif








 

 


Szerző: portide  2008.07.06. 17:12 Szólj hozzá!

Címkék: idézetek verseim

A bejegyzés trackback címe:

https://qriozum.blog.hu/api/trackback/id/tr33555896

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása