"Egy idő után megtanulod,
Hogy a vonzalom nem azonos,
A szerelemmel,
És a társaság a biztonsággal,
És kezded megérteni,
Hogy a csók nem pecsét,
És a bók nem esküszó,
Egy idő után kitapasztalhatod,
Hogy még a napsugár is éget,
Ha túl sokáig ér..."
/Anonymus/
E-vel
Eszement szerelem,
Keservesen keresem,
Elveszett kedvesem.
Reszketeg lelkemen
Megleled szerelmem.
Beleremeg testem,
Pendelyemet levetem.
Eszement szerelem,
Ezerszer, meg egyszer,
Reszketve keresem,
Kedvesem;
Mert szeretem!
Vágyódás
A vágy repíti szerte-szét az álmait,
S a csend, mely porba hullni látszik,
Reménybe mossa szárnyait.
Százával gyűl szemembe könny,
Tudom, ma sincs számomra öröm,
Felhő-világ hab-semmiként,
Foszlik köröttem el
Kitapogatom a hiányod,
De ujjaim közt,
Csak a vágy hiányát érzem,
A vágyét, mely hozzád vezet,
A vágyét, mely éget,
Szeretnélek átölelni Téged!
Magány
Ma megint körbefont magányom,
Fent a ragyogó csillagok.
Szikrázó fénye beborít,
Aranyos csillámot hiába hint.
Lelkemben érzem a kínt,
Hiányod hasít bele csak,
A csendes éjszakába,
Kínzó vágyam gyötör,
Eszelősen, mindhiába.
Még remeg testem,
Az utolsó érintéstől,
Szárnyal még lelkem,
A reménytől.
Várlak még minden éjszakán,
Szerelmem szikráját,
Hinti rád, a fénylő holdvilág.
Ma megint itt járt, a magányom,
Rólad mesél minden álom.
Körbefon mámorító hévvel,
Ég a tűz, őrjöng a vérem,
Érted kiált minden, követel;
- El nem múló szerelemmel!
Ez a legnyomorultabb érzés.
Mikor hiányzik valaki.
Körülnézel, nem érted.
Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet.
Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott.
Csak éppen hiányzik valami.
S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz, és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár.
Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes.
Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol.
Hol keressed?
S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?
És mégis várod."
/Márai Sándor/